1954: Phonophor Epsilon. Könnyebb, mint egy teniszlabda és olyan kicsi, mint egy gyufásdoboz

Nem sokkal azután, hogy az új zsebhallókészüléket bemutatták, a Siemens új modellel bővítette sorozatát, amely még kisebb volt és kb. negyedannyi súlyú: a Phonophor Epsilon kb. 50 grammot nyomott (kevesebbet két unciánál) – beleértve az elemeket is – és csak akkora volt, mint egy gyufásdoboz. Ezt egy nem sokkal korábbi felfedezés, a tranzisztortechnológia tette lehetővé, ami azóta a mindennapi életünk részévé vált. Az új technológia a hallókészülékek méretének és súlyának csökkentése mellett számos egyéb előnyt nyújtott, többek között arra is alkalmas volt, hogy felkeltse a potenciális felhasználók érdeklődését. A közepes hallásveszteséggel élők számára tervezett Epsilon rövid időn belül a legkelendőbb Siemens hallókészülékké vált Németországban és külföldön is.

Phonophor-Epsilon_woman_292x400pxpx

Phonophor Epsilon, 1959

A miniatűr csövek fontos lépést jelentettek a kisebb hallókészülékek felé. Pár évvel később azonban átadták a helyüket egy forradalmian új technológiának: a tranzisztornak. Az 1920-as évektől kezdődően több független kutató dolgozott a tranzisztor kifejlesztésén, ami 1954-ben már készen állt a sorozatgyártásra. Erősítőként használva a tranzisztorok ugyanazokat az előnyöket kínálták mint a miniatűr csövek, ugyanakkor sok szempontból felülmúlták azokat.

A Siemens is kifejlesztette tranzisztoralapú hallókészülékét, a Phonophor Epsilont, amely a maga nemében sokban különbözött más készülékektől, kezdve a külső megjelenéssel. Az Epsilon sokkal kisebb volt, mint a miniatűr csöveket használó eszközök. Könnyebb volt, mint egy teniszlabda és észrevehetően kevesebbet nyomott, mint a korábbi hallókészülékek. A súlycsökkenés elsősorban a tranzisztorok alacsony energiaigénye miatt vált lehetővé. A régebbi hallókészülékek méretének nagyjából felét az elemeknek kellett szentelni, de a Phonophor Epsilont már egyetlen gombelem is képes volt ellátni energiával.

A tranzisztorok nem csupán kicsivé és energiahatékonnyá tették a Phonophor Epsilont, hanem tovább javították a hangminőséget, különösen a magasabb frekvenciatartományban. Az újonnan kifejlesztett mikrofon szintén szerepet játszott ebben. A régebbi kristálymikrofonokkal ellentétben a Siemens új modellje tranzisztortechnológián alapult, ami felvette a hangot és elektromágnesesen alakította át azt. A tranzisztorok magukkal hozták szinte korlátlan élettartamukat. Ütésállóak voltak, nem rendelkeztek katódokkal, amelyek képesek elöregedni, vagy izzószállal, ami eléghet. Az Epsilon még a szélsőséges hőmérsékletingadozásnak is ellenállt – a nyári hőségtől a zord téli hidegig – sokkal jobban, mint a régebbi zsebhallókészülékek. A forró éghajlatú területeken élők számára a Siemens kifejlesztett egy még tartósabb változatot, a Phonophor Epsilon Tropicot, amely ugyanolyan kitűnő teljesítményt biztosított egészen 50 °Celsius hőmérsékletig (122 Fahrenheit fok).