1928: Phonophor mikrofonerősítővel. Könnyebb és kisebb hallókészülékek

Az első Phonophor modellek hatalmas sikere után a Siemens & Halske cég bővítette hallókészülék-termelését a berlini Wernerwerke üzemben. Az volt a céljuk, hogy az új modellekkel jobban tudjanak alkalmazkodni a hallásveszteség különböző szintjeihez. A mikrofon- és hangszóró-technológia fejlődésének köszönhetően az új eszközök sokkal kényelmesebbé váltak a felhasználók számára. Az új anyagok és a formatervezés könnyebbé és sokkal kisebbé tette a Phonophor készüléket, miközben a technológiai fejlődés a teljesítményt és a hangminőséget javította. A Phonophor készülékek iránti kereslet Németországban és határain kívül is nőtt, az 1920-as évek közepén csak az Egyesült Államokban többezer darabot értékesítettek évente.

1928_Phonophor_843x403px

Phonophor mikrofonerősítővel

„Többé nem kell szenvednie a hallási problémáktól! Próbálja ki Phonophor elektromos hallókészülékünket, amely az évek során sok hallásveszteséggel élő páciens esetében bevált. Most az átfogó vizsgálatok és kutatás során jelentősen továbbfejlesztett fejhallgatóval szállítjuk.”

A Siemens ilyen és ehhez hasonló szövegekkel hirdette hallókészülékeit az újságokban 1926-27-ben. Mérnökeik az első Phonophor modell piacra kerülése óta valóban keményen dolgoztak a fejlesztéseken. A legelső fejhallgató növelte a viselési kényelmet és elősegítette a Siemens hallókészülékek értékesítését – ám sok új technológiához hasonlóan a gyártást kezdeti nehézségek jellemezték. Különösen sok probléma adódott a mebránnal, mivel az a melegben kitágult, és ezzel meggyengült a ragasztóanyag kötése, ami a helyén tartotta – ez pedig a membrán elvesztését vagy kiesését okozta.

A tervezőknek hamar sikerült túljutniuk ezeken a kezdeti problémákon, ezután a Phonophor technológiai és szerkezeti fejlesztésén dolgoztak. Nagy léptekkel haladtak előre, további termékekkel egészítették ki a termékskálát, hogy a hallókészülékek még jobb választ adhassanak a hallásveszteség egyéni szintjeire. 1924-ben piacra dobtak egy választható mikrofonerősítőt, amivel még a különösen súlyos hallássérülteknek is segíteni tudtak. Amióta a hanghullámok már nem csak a levegőn keresztül, hanem szilárd tárgyakon át is érkeztek, a mérnökök kifejlesztettek egy fül mögött viselhető, csontvezetéses fülhallgatót. Ez a fülhallgató elsősorban a vezetéses hallásveszteséggel élők és a középfül hallássérülésétől szenvedők számára volt hasznos. Ez a két állapot ugyanis megakadályozza, hogy a hanghullámok a levegőn át a belső fülbe jussanak. 1928-tól néhány modellhez új anyagokat használtak: a mikrofon burkolatát már nem fémből, hanem bakelitből, egy újfajta műanyagból készítették, amely figyelemreméltóan csökkentette a Phonophor súlyát.

A hallókészülékek nem olyan egyszerű kereskedelemben kapható termékek, mint pl. a lámpák vagy a ventilátorok. Sok hallásveszteséggel élőt még az 1920-as évek végén is meg kellett győzni az elektromos hallókészülékek előnyeiről. A reklámok és a hallásspecialistákkal való együttműködés mellett ebben az üzletkötők képzése is kulcsfontosságú volt. A hallókészülék-értékesítők (napjaink audiológusainak elődei) tanácsot adtak a hallássérülteknek, hogyan válasszák ki a számukra legjobb modellt, elmagyarázták annak használatát, és az eszközhöz való hozzászokásban is támogatták a készülékviselőket. A Siemens által 1928-ban publikált „A Phonophor készülékek értékesítési útmutatója” szerint az értékesítéssel foglalkozó alkalmazottnak „jó kapcsolatot kell kiépítenie a vevővel, annak egyéni tulajdonságait szem előtt tartva” és „meg kell győznie a vásárlókat a Phonophor modellek jó tulajdonságairól.”