1913: Louis Weber és a Phonophor

1878-ban Werner von Siemens épített egy patkómágnessel felszerelt telefont, amivel jelentősen megjavította az eszköz hangminőségét. Ez vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a hallásveszteségtől szenvedők sokkal jobban megérthetik beszélgetőpartnerüket, ha a hangjeleket elektromos eszközzel felerősítik. Ez alapozta meg Louis Weber felfedezését 1911-ben, amikor kifejlesztette az első olyan Siemens eszközt, az Esha-Phonophort, amelyet kifejezetten a hallás javítására terveztek. Az eszköz interferencia nélkül erősítette fel a hangokat, ráadásul a maga korában kicsinek és alig észrevehetőnek számított a korábbi ormótlan berendezésekhez képest. Eredetileg csak egyetlen készüléket akartak elkészíteni a cégtulajdonos egyik barátja számára. Mivel azonban a készülék óriási sikernek bizonyult, 1913 decemberében megkezdték a sorozatgyártását – innentől számítjuk a Siemens hallókészülékek hosszú és sikeres történetének kezdetét.

Louis-Weber_1913_592x774px

Louis Weber, 1913

Berlin, 1911 nyara: Carl Kloenne, a Deutsche Bank igazgatója rosszul hallott. Elektromos hallókészüléket szeretett volna. Egyik barátja, August Raps professzor a Wernerwerk üzem vezetője volt Berlin Siemensstadt kerületében, ahol akkor telefonokat gyártottak. Raps kiadta a feladatot asszisztensének, Louis Webernek, hogy készítsen egy olyan eszközt, amely segít javítani Kloenne súlyos hallássérülését. Az első modellek nem hozták meg a várt eredményt, de végül Webernek sikerült megépítenie egy olyan eszközt, amely megfelelt az összes nehezen teljesíthető követelménynek: „Örömmel emlékszem arra a napra, amikor Kloenne titkos tanácsos úr szemlátomást megindulva azt mondta nekem, hogy az új hallókészülék hosszú idő óta először újra lehetővé teszi, hogy részt vehessen a csoportmunkában”.

1913_Wernerwerk_843x403px

Wernerwerk I., 1913 körül

A siemensstadti Wernerwerk üzemben Weber a telefonrendszerekben használatos hangszórók és mikrofonok tökéletesítésén dolgozott. 1911-ben, amikor elkezdte kifejleszteni „berendezését a hallássérültek számára”, más gyártók elektromos hallókészülékeit már megvásárolhatták a rászorulók, de ezek mind nagyon nagyok, nehezek és feltűnőek voltak. Hallókészülékének tervezése közben Weber nem csak a hangminőség javítására koncentrált, hanem a méretre is. Az eszköz, ahogyan ő fogalmazott, „olyan kicsi kell legyen, amennyire csak lehetséges, így nem lesz kellemetlen a készülékviselő számára”. Számos kísérlet után sikerült legyártania egy rendkívül érzékeny szénmikrofont, amelyből kettőt kombinált egy kicsi hangszóróval és egy háromvoltos elemmel. Weber elvitte az eszközt Kloenne úrnak, de az nem hozta meg a várt eredményt. Ezek után Weber még „egy utolsó reménytelen kísérlettel” próbálkozott: a korábban használt egyik oldali fejhallgató helyére kétoldali fejhallgatót rakott, és elindult, hogy újra találkozzon Kloenne úrral. Amikor Kloenne meglátta a kétoldali fejhallgatót, azt mondta, semmi értelme kipróbálni, mivel egyik fülére teljesen megsüketült. Webernek végül mégis sikerült meggyőznie őt, hogy azért csak próbálja ki az eszközt, és „láss csodát, Kloenne titkos tanácsos most képes volt hallani még azzal a fülével is, amelyről azt gondolta, hogy süket, és ragyogott a boldogságtól”.

Weber sikeres fejlesztése után a Siemens & Halske úgy döntött, hogy a hallókészülékeket Esha-Phonophor néven fogják értékesíteni. Az „Esha”, kiejtve „esz-há”, az S&H német kiejtéséhez hasonlít – ezt a rövidítést használták cégnévként ebben az időben. A berendezést 1913 végén dobták piacra néhány változatban. Az egyik különleges, hölgyeknek készült változatban a mikrofont és az elemet egy női erszénybe rejtették. Egy másik verzió olyan volt, mint egy harmonikás fényképezőgép, kiegészítve egy diszkrét, bőrből készült hordszíjjal – ez az eszköz igen népszerű kiegészítőnek számított akkoriban, így az érintettek diszkréten használhatták hallókészülékeiket. A hallásveszteségtől szenvedők kezdettől fogva egy, kettő vagy akár négy mikrofont is választhattak, hogy az összeállítás megfeleljen hallásveszteségük egyéni szintjének.

Esha-Phonophor_handbag-size_640x480px

Esha Phonophor, kézitáska méretben

Weber technológiája hosszú ideig használatban maradt, habár átdolgozott formában és jobb anyagokból készítve. A Phonophor után egy évvel Weber kifejlesztett egy kicsi eszközt, amit „fültelefonnak” nevezett el, és amelyet a telefonközpontosok hangszóróként használhattak. Ennek a fültelefonnak – amelyet a formája miatt „mogyorónak” becéztek és ami nagyon hasonlított a modern fülbehelyezhető hallgatókhoz – állati dobhártyából készült membránja volt. Nem sokkal ezután a fülbehelyezhető hallgatót már opcionálisan kínálták az újabb Phonophor modellekhez. Ezen új modellek egyikét 1922-ben a röntgensugárzást felfedező, híres Wilhelm Conrad Röntgennek ajándékozták, azután, hogy a Siemens & Halske alkalmazottai értesültek arról, hogy elveszítette hallását.

man-with-Phonophor_1914_850x744

Férfi Phonophor készülékkel, 1914